Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
ŐKELME [e-e] főnév őkeme [e-e v. ě-e], őkeeme [őkěme] ..mét, ..mék v. ..mök (népies, régies)
1. <Vmely megnevezett harmadik személynek megbecsülő, de kissé bizalmas megjelölése.> □ Bagi uram őkelme parasztszekéren jön még Pestre is. (Mikszáth Kálmán) Nagyon fúj a szél, kifáradt őkelme. (Gelléri Andor Endre)
2. (bizalmas) Az az említett, szóban forgó személy, akit a kegyelmed címzéssel szoktak megszólítani. □ [Bánfi] nem nyughatik oly helyen, ahol magánál nagyobb embert érez Bizony pedig őkeme kedveért nem teszem le a fejedelemsüveget. (Jókai Mór) Jó Ilosvai Selymes Péter, | Néha-néha úgy-úgy szeretnék Elborozgatni őkelmével. (Ady Endre) 21 (bizalmas, tréfás, gúnyos) Lopni akart őkelme, de elcsípték. Jól lehordták őkelmét. □ Kukorica Jancsi Szegény török basát ketté hasította, Jobbra-balra hullott izzadó lováról, Igy múlt ki ő kelme ebből a világból. (Petőfi Sándor)