Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

ÜTÉR [t-é] főnév (régies)
  • 1. Ütőér, verőér. □ A beteg ütere nyugodtan vert, minden láz nélkül. (Jókai Mór) Lehajolt szép magas homlokát megtapogatni, ha nem forró-é? Nem volt forró, üterét is rendben találta. (Mikszáth Kálmán)
  • 2. (átvitt értelemben, választékos) Az idő v. a kor ütere: <csak néhány állandósult szókapcsolatban:> vmely társadalom törekvései, fejlődésének iránya. Kezét v. ujjait a kornak, ill. az időnek az üterén tartja v. üterére teszi, (ritka) az idő üterét tapintja: figyeli a vele egykorú társadalom törekvéseit, a történelmi fejlődés irányát. □ Ujjait a kornak üterére tevé, és megértette lüktetéseit. (Kossuth Lajos) Üterét tapintom … az időnek. (Arany János)
  • üteres.