ÜRÜ főnév -t, -je [e], (
régies v.
tájszó) ürű
Herélt kos. □ A pap a cigánnyal hamarosan megnyúzza az ürűt. (Gárdonyi Géza) || a. (
ritka) Ennek húsa mint emberi táplálék, ill. kész étel.
Fokhagymás ürü.
- Szóösszetétel(ek): 1. ürübárány; ürüfaggyú; ürügerinc; ürügulyás; ürühús; ürünyáj; ürüpaprikás; ürüszegy; ürüszelet; ürütokány; ürütoklyó; ürüvagdalék; 2. vezérürü.