ÜTET [e] főnév -et, -e [ë, e] (
népies)
<Rendsz. csak jelzői használatban, ezekben az állandósult szókapcsolatokban:>
Egy ütet olaj: annyi olaj, amennyit egyszerre ütöttek (III. 2);
egy ütet tapló: egyszeri tűzcsiholáshoz való t., amennyivel egyszer pipára gyújtanak. □ Beszéd közben hallatlanul hadar
nem tudhatja az ember, hogy egy ütet taplót kért-e, vagy az apja lelkét szidta? (Jókai Mór)