Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

ÜRGE [e] főnév ürgét, ürgéje [e]
  • 1. Gyepes mezőkön, erdők szélein, szántóföldeken föld alatti üregekben élő, fürge mozgású, sárgásszürke színű, arasznyi nagyságú, téli álmot alvó rágcsáló állat (Citellus citellus). Ürgétönt. Ürgét fogott a kutya. Szóláshasonlat(ok): fürge, mint az ürge: nagyon f. <személy>; olyan, mint az ázott ürge v. megázott, mint egy ürge: nagyon megázott, csuromvizes lett. □ Ott az ürge, Hű, mi fürge, Mint szalad! (Petőfi Sándor) Az úton át egy ürge játszva illan. (Arany László) A juhlegelőn egyre cicázik … az ürge. (Bársony István)
  • 2. (argóban) Ember, alak, pasas.
  • 3. (argóban, rosszalló) Tapasztalatlan, ügyetlen ember.
  • Szóösszetétel(ek): ürgebőr; ürgefej.
  • ürgés; ürgészik.