ÜRÖMPOHÁR főnév (irodalmi nyelvben)
Az életben vkinek önhibáján kívül jutott keserűség, szenvedés, megpróbáltatás, sorscsapás. Kiüríti az ürömpoharat: sok megpróbáltatást elszenved. □ Most az egyszer ezt az örömet Ürömpohárrá változtathatom. (Vörösmarty Mihály) Csordultig kóstolta Barnabás a keserűség, a méltatlanság ürömpoharát. (Kemény Zsigmond)