ÜLEPEDIK [1] [e-ë] tárgyatlan ige (jelentő mód jelenben
ritka) (-tem), -ett, -jék (-jen) [e, ë, ë], (
népies) üllepedik [e-ë]; ülepszik
- 1. <Szilárd anyag> apró részecskékre oszolva, folyamatosan vmely folyadékkal v. gázzal töltött térség aljára száll. Ülepedik a homok a vízben; vhova ülepedik: lerakódik vhova. A levegőben felkavart por lassan ülepedni kezdett. A cukor a csésze aljára ülepedik.
- 2. (építészet) <Épület fala> a talaj v. a habarcs összenyomódása következtében süpped. A repedések arra mutatnak, hogy a fal ülepedik.
- 3. (átvitt értelemben, költői) Felkavart állapota után lassan megnyugszik, lehiggad, megállapodik. □ Forrott az uj világ
Mig végre aztán kezde üllepedni. (Vajda János)
- Igekötős igék: leülepedik; megülepedik.
- ülepedés; ülepedett; ülepedő.