ÜT-VER tárgyas ige ütött-vert, üssön-verjen
<Dühében, elkeseredésében> kézzel v. kemény tárggyal többször egymás után kíméletlenül üt, agyba-főbe ver vkit, vmit.
Felindulásában ütötte-verte gyermekét. Ütötte-verte a lovat. □ Beszaladgálta a cselédszobákat, s ütötte-verte ádáz dühvel agyba-főbe a szolgálókat. (Mikszáth Kálmán)