ÜTŐDÉS főnév -t, -ek, -e [ë, e]
Az ütődik igével kifejezett történés; az a tény, hogy vki, vmi nekiütődik vkinek, vminek.
Ütődéstől származó sérülés. Az ütődés következtében letört a korsó füle. || a. (
ritka,
költői) Fájdalmat okozó élmény, lelki sérülés. □ És mi az én könyem?
Régi ütődéstől mindennapos árja szememnek. (Vörösmarty Mihály) || b. Ennek eredménye, nyoma, helye, foltja.
Az almán barna ütődések vannak. Újabb ütődés van a fiú térdén. A kézzel szedett gyümölcsön nincsenek ütődések.