Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
ÜRESSÉG [e] főnév -et, -e [ë, e] (többes számban ritka)
1. Vminek üres (16, 8) volta. A hordó, a kalász, a láda, a terem üressége; → ásít, → kong, → tátong az ürességtől; → kong a feje az ürességtől. □ Féltem, ha koccanni talál kardja vége, Elárul a hordók hangos üressége. (Arany János) A terem kong az ürességtől. (Jókai Mór)
2. (átvitt értelemben, rosszalló) Vkinek, vminek üres (6, 7), tartalmatlan volta, jellege. Lelki, szellemi üresség. Öregkorának, hangjának üressége; a színdarab üressége. □ A divatos vígjátékok üressége meg nem felel a művészet kívánatának. (Vörösmarty Mihály) A jellemrajz köznapi ürességét fedezték a bonyodalom meglepő fordulatai. (Gyulai Pál) || a. (átvitt értelemben, rosszalló) Üres külsőség, formaság. A címek, rangok üressége. Nem zavarta a bók üressége. □ Ez udvariaskodó ürességek után hirtelen tárgyára tért. (Tolnai Lajos)
3. Olyan tér, amelyben nincs semmi. Semmi sem volt ott, csak nagy üresség. A fal mögött sötét üresség tátongott. □ Támad nagy üresség hirtelen a sorba. (Arany János) A szekrényt hazaviszi, ott felnyitják a zárt, és találnak benne egy nagy ürességet. (Jókai Mór) || a. (átvitt értelemben, választékos) (Nagy) ürességet érez lelkében, szívében: úgy érzi, hogy nincs semmi, ami érdekelné, lekötné, foglalkoztatná; sivárnak, értelmetlennek érzi az életét.