Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
I. melléknév -n v. -en [e], -bb Alacsony értelmi színvonalon álló, szellemi életet nem élő, műveletlen és gyak. léha <személy, akinek ez a jellege ellentétben áll vmely kedvező adottságával, pozíciójával v. feltűnést keltő magatartásával>. Üresfejű divatfi, ficsúr; üresfejű szépség; üresfejű törtetők; a régi világ üresfejű katonatisztjei, politikusai. □ Gúnyolódik Izidorával, mert szép és üresfejű. (Gyulai Pál) Írta a vidám jeleneteket a hiú, pöffeszkedő, üresfejű királyi tanácsosokról. (Tolnai Lajos) || a. (ritka) Ilyen személyre jellemző; vele kapcsolatos, tőle származó, lelki, szellemi ürességre valló <megnyilatkozás>. □ Üresfejű piszkolódást visszaverni semmi dicsőség. (Jókai Mór)
II. főnév -t, -ek, -je [e, e] Üresfejű személy. Az üresfejűek rendszerint hangoskodók. □ Az üresfejűt nyíltan lerántja. (Reviczky Gyula)
üresfejűség.