Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Olyan <tárgy>, amelynek többé-kevésbé nyitott belső terében nincs semmi. Üres hordó, kancsó, korsó, pohár, tál, tányér, tartály, üveg; üres doboz, kosár, láda, szekrény; üres retikül, szatyor, tarisznya, táska, zacskó, zsák, zseb. Szóláshasonlat(ok): összeesik, mint az üres zsák ←. □ Az ólban az üres edényeken csörömpölve húzza végig orrát a disznó. (Kuncz Aladár) Körülöttem Üres kancsók és összetört szívek. (Juhász Gyula) Gondold meg, hogy az asszony vár az üres fazekakkal! (József Attila) || a. Olyan, ami nem tartalmazza azt, amit tartalmazni szokott, v. amit tartalmaznia kellene, ill. hiányzik belőle vmi, ami a lényege. Üres dió, kalász, mogyoró; üres kamra; üres az erszénye v. a zsebe: nincs pénze v. csak nagyon kevés van; üres a hasa: éhes; üres a → ládafia; üres a → tarisznyája; (tájszó) üresen marad: <tehén, kanca üzekedés után> nem fogan, borjú, ill. csikó nélkül marad. □ Hogyha üres az embernek Zsebje: üres a has is. (Petőfi Sándor) Üres zseb, mint üres gyomor, vad álmokat okoz. (Babits Mihály) || b. Üres kézzel, (ritka) üres marokkal: a) ajándék, adomány v. pénz nélkül; anélkül, hogy vinne v. hozna vmit. Nem üres kézzel jött. Ne várja üres kézzel! □ Hiába küldjük fel Bécsbe zsoldért könyörögni, mindig üres marékkal bocsátja alá. (Móricz Zsigmond); b) eredménytelenül, dolgavégezetlenül, a dolog elintézése nélkül. Üres kézzel távozott. Szégyenszemre üres kézzel küldenek haza. || c. (ritka) Üresen: üres kézzel. □ Üresen kellett visszaballagnia az asszonynak. (Vas Gereben) A jámbor fejedelem nem bocsáta bennünket üresen. (Jókai Mór) || d. (sport) Üres kapu: olyan kapu (3), amelyet a kapus (I, 2) elhagyott. Az üres kapu mellé lő.
2. Olyan <anyag, tárgy>, amely(b)en nincs más, idegen anyag, ill. tárgy; merő, puszta. Üres falak ←; üres falaknak → beszél; üres levegő, papírlap. || a. Olyan <étel, ital>, amelyből v. amely mellől hiányzik vmely szokás szerint bele- v. hozzátartozó v. velejáró ízesítő, ill. hozzávaló anyag. Üres kalács, tészta; üres kenyér; üres kávé, tea. □ Az üres esti leves után az olcsó vörös borból elég volt fél litert inniok, s mindjárt berúgtak tőle. (Kuncz Aladár) || b. Olyan <tér, felület>, amelynek egy részét sem foglalja el semmi. Üres térség; üres vminek a belseje. □ A világ egy nagy üres tér, Minden árnyék és álom. (Kisfaludy Sándor) || c. (régies, költői nyelvben) Semmi egyéb, mint ; puszta, merő, csupa. □ [A szivárvány] üres kép, játszi súgár. (Arany János) Porrá lesz az erő, üres hang az érdem. (Jókai Mór)
3. Olyan <tárgy, eszköz, építmény, hely, mozgás>, amely nincs felhasználva, igénybe véve arra, amire való, v. amire szánták. Üres csekk, ház, hely; (hajózás) üres kötél: olyan vontatókötél, amely éppen most nem feszül, nem tart semmit; üres lakás, sor, szoba, telek; üresen áll vmely helyiség, ház; üresen hagy egy sort; üresjárás ←; üres járat, menet; üresen jár a gép v. vmely szállító eszköz; üresen → járatja a garatot; üresen marad a föld; üresen tesz meg vmely utat; (hajózás) üresre engedi a kötelet: a vontatókötelet meglazítja, hogy ne feszüljön. □ Üres most a halászkunyhó és a csőszház. (Petőfi Sándor) A harcban elesettek üres lovait vezették halálra ítélt keresztyén rabok. (Jókai Mór) || a. (túlzó) Olyan <terem, szórakozóhely>, amelyben v. ahol viszonylag igen kevesen vannak; nem eléggé telt. Üres ház előtt játszik, mondja el beszédét. Napjainkban sohasem üresek a mozik és a színházak.
4. (átvitt értelemben kissé bizalmas) Elfoglaltságtól mentes, szabad <idő>. Üres óráiban ←. Van egy üres délutánja. Nincs üres ideje. Naphosszanta alig van egy üres órája. Üres idejében sportol. □ Csak látogasson meg ezentúl is, mikor üres napom van. (Jókai Mór) Üres idejében harisnyát stoppol, ruhát foltoz. (Kosztolányi Dezső)
5. Betöltetlen <állás, hely>. Üres állás; vmely állást üresen hagy. Több hivatali állás üressé lett v. vált. Üresen állt a trón. Még van a kollégiumban egy üres hely.
6. (átvitt értelemben) Nemesebb törekvés, lelki tartalom nélkül való, léha, mihaszna <személy>. Üres ember. Üres fráter, nem érdemes szóba állni vele. □ Szélházyban a fővonás egy üres nagy úrnak kevélysége. (Vörösmarty Mihály) Pár év alatt Budapest legbizarabb, leghiúbb és legüresebb úrfija lett. (Justh Zsigmond) || a. (átvitt értelemben, ritka, rosszalló) Üres fej: tartalmatlan, tudatlan, műveletlen ember. || b. (átvitt értelemben, választékos, rosszalló) Üres kebel, üres szív: érzés, kedély híján való, érzéketlen lélek. Üres a szíve: a) semmiféle érzés nem tölti el, fásult; b) nincs, aki iránt szerelmet, szeretetet érezne. □ Mit is beszélek én | ezen megúnt fagyos személy üres | szivének? (Katona József) Nem mint az álmos gyermekség korán Üres kebellel andalgó leány Nem úgy jön ő. (Vörösmarty Mihály) || c. (átvitt értelemben, választékos, rosszalló) Üres lélek: tartalmatlan érzés, gondolat, eszme, felsőbbrendű törekvés nélkül való l., ill. személy. || d. (átvitt értelemben, választékos) Üres szemmel, tekintettel: semmibe néző, kifejezéstelen, semmiféle érzést nem mutató sz-mel, t-tel. □ Üres szemmel nézett maga elé, ahogy szokott, a tárgyakon át, az embereken át. (Kosztolányi Dezső)
7. (átvitt értelemben, rosszalló) Tartalom, értelem, cél nélkül való <beszéd>. Üres beszéd, fecsegés, locsogás, szó, szavak, szólam. □ Oh vajha nem csak üres beszéddel, De tettel mondhatnám el ezt! (Petőfi Sándor) Sok üres fecsegést fogunk ám itt még meghallgatni. (Vas Gereben) || a. (átvitt értelemben, rosszalló) Olyan <állítás, beszéd>, amelynek tartalmát nem lehet komolyan venni. Üres bizonykodás, fenyegetés, fogadkozás, ígéret, kifogás, mentség. || b. (átvitt értelemben, rosszalló) Olyan <tevékenység, megnyilvánulás>, amelynek nincs igazi érzelmi tartalma. Üres mosoly, pátosz, udvariaskodás. □ Mellette vigyorgott a takarékpénztári igazgató, mindenfelé hintve, szórva üres mosolyait. (Tolnai Lajos) Üres merengéséből felocsúdott. (Justh Zsigmond) || c. (átvitt értelemben, rosszalló) Olyan <szellemi alkotás>, amelyből a várt v. feltételezett tartalom hiányzik. Üres elmélet, könyv, mű, újság. || d. (átvitt értelemben, rosszalló) Olyan, aminek külső látszata mögött nincs semmi lényeges v. gyakorlati érték. Üres bürokratizmus, cím, formalizmus, kitüntetés, ünneplés. □ Megvetem, aki üres címek után szaladgál. (Tolnai Lajos) || e. (átvitt értelemben, rosszalló) Olyan, amiben nincs semmi, ami az ember szempontjából fontos, értékes, szép, ami tartalmat adna neki. Üres az élete, az ifjúsága; üres neki a világ. □ Oh már nem lesz üres vénségem, mert te velem vagy. (Vörösmarty Mihály) Mily unott, üres, Nyomasztó nékem e világi űzlet! (Arany JánosShakespeare-fordítás)
8. (régies) Vmitől üres: vmitől mentes. □ Megkívántatik az írónak, hogy a lelket megzavaró aggodalmaktól üres légyen. (Csokonai Vitéz Mihály) Délszak boldog fiai szép egök alatt minden gondtól üresen a legillatosb levegőt lélekzik. (Vörösmarty Mihály)
9. (átvitt értelemben, ritka, rosszalló) Zengés nélkül való, tompán, kellemetlenül hangzó <hang>. □ Üres hang S tompa moraj volt még, de telibb és rettenetesb lőn Hirtelen. (Vörösmarty Mihály) || a. Üresen kong, cseng v. szól: <megütött üreges tárgy, edény> hangjával elárulja, hogy nincs benne semmi. Üresen kong a fazék, a hordó; üresen cseng a pohár. || b. Üresen kong: <ház, szoba, terem> üresen áll, van.
Szólás(ok): ld. csizma, dió, szalma. Közmondás(ok): üres kamarának bolond a gazdasszonya: nem lehet jó háztartást vezetni, jól gazdálkodni, ha nincs meg a hozzávaló.