ÜRÜGY főnév -et, -e [e, e]
Alaptalan, kitalált, színlelt, nem valódi ok, amellyel vki el akarja leplezni cselekvésének v. vmely cselekvés elmulasztásának igazi okát, célját; kifogás. Alkalmas, átlátszó, kitalált, mondvacsinált ürügy; vmely ürügy alatt ←; vminek ürügyén v. ürügyével; kapva kap a jó ürügyön; ürügyet keres, talál vmire; ürügyül előkap, felhoz, (fel)használ vmit; ürügyül szolgál vmire:* ürügy vmire; vminek ürügyével; azzal az ürüggyel, hogy
Vmilyen ürüggyel lemondott. Ez csak ürügy volt az elutasításra. □ Az öreg Kislaky
fejfájás ürügye alatt szobájába vonult. (Eötvös József) A konzul csak ürügynek használta a tárgyalások bejelentését. (Kuncz Aladár) Az orvos
örült, ha valami ürügyet talált, hogy szépszerével szabadulhasson a
találkozásokból. (Hunyady Sándor)