Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

ÜRÖM főnév ürmöt, ürme [e] v. -je [e]
  • 1. (Fehér) üröm: a fészkes virágúak családjába tartozó, fénylő, ezüstös, molyhos, szagos, keserű ízű növény (Artemisia absinthium). Szóláshasonlat(ok): keserű, mint az üröm: szörnyen k. □ Keserüet kivánna már szivem. | Boromba ürmöt. (Madách Imre) Főzzél herbatét … Tégy hozzá egy kis fehér ürmöt is. (Jókai Mór)
  • 2. (növénytan) Ezt és a vele rokon, fészkes virágú növényeket magában foglaló növénynemzetség, amelynek fajai illatos olajat tartalmaznak (Artemisia). || a. (növénytan) Ebbe a nemzetségbe tartozó növény. Fekete, mezei, sziki, sziklai üröm.
  • 3. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Keserűség, szenvedés. Az örömbe gyakran üröm vegyül. □ Az öröm s a víg élet Keserű ürömmé lett. (Csokonai Vitéz Mihály) Ezt én tudom – mikép nem tudja más – Kit ürömével a tapasztalás Sötét pohárból annyiszor kinált. (Petőfi Sándor) Eszembe jut sok perc, ürömje, méze. (Kosztolányi Dezső) Szóösszetétel(ek): ürömcsepp; ürömlé; ürömpálinka.