ÜNNEPÉLY [e] főnév -t, -ek, -e [ë, e]
- 1. Nagy(obb) szabású, rendsz. műsoros ünnepség. Évnyitó, évzáró, iskolai, templomi ünnepély. Az operaházi ünnepélyen megjelentek a kormány tagjai is. □ Semmi sem vidíthatá fel, nem kellett neki tánc, vadászat, ünnepélyek. (Jókai Mór) A kertben ültünk nyári ünnepélyen. (Juhász Gyula) Iskolai ünnepély volt egy alaptó emlékére. (Móricz Zsigmond)
- 2. (régies, költői) Ünnepélyes mód v. modor, ünnepélyesség. Ünnepéllyel: ünnepélyesen, ünnepélyességgel. □ [Szentpétery] komoly játékaiban inkább ünnepély, mint energia van. (Vörösmarty Mihály) Egész pompával s ünnepéllyel Keresztelé meg a fiút. (Petőfi Sándor)
- Szóösszetétel(ek): 1. ünnepélyrendező; 2. díszünnepély; népünnepély.