Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. (régies) Olyan <személy, csoport>, akinek üstöke (1) van, ill. olyan <fej>, amelyen üstök van. □ Üstökös őseink tiszta magyarsággal szólottak. (Kármán József) Üstökös ifjú had zúgó karikással, Kerüli a ménest rohanó futással. (Arany János) || a. (állattan) Szőrből, tollból álló, üstökszerű fejdíszt viselő <állat>. Üstökös gém, pávián, tyúk.
2. Üstökkel (3) körülvett, ebben folytatódó, végződő. Üstökös csillag. □ Szemed égjen, mint az üstökös láng. (Vörösmarty Mihály) E nagy világon mindennek van mása, Bujdosó, üstökös csillagnak van társa. (Vajda János)
1. Olyan égitest, amely többé-kevésbé csillagszerű magból, ezt körülvevő ködszerű burokból és rendsz. hosszú, fénylő csóvából áll. Periódikus üstökös; az üstökös csóvája, farka; az üstökös magva ←. A Halley-féle üstökös 76 évenkint tér vissza. □ Üstökös a mennyég bús mezejét szántja. (Arany János) Az égen fényes üstökös; uszálya Az ég felétől le a földre ér. (Vajda János) Az emberi bolygók útja kiszámíthatatlan, s néha kisiklik, mint egy üstökösé. (Babits Mihály)
2. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) <Az emberiség életében, a történelemben> ritkán és előzmények nélkül feltűnő, gyorsan elmúló jelenség, ill. népe történetében nagy szerepet vivő, történelmi hivatást betöltő szellemi nagyság. Petőfi, az üstökös. □ Ne hozd elő Széchenyit, az üstökös volt. (Vas Gereben)