Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

ÜNNEPLŐ [e] melléknév és főnév
  • I. melléknév -n v. -en [e] Olyan, aki, ami ünnepel. Ünneplő falu, gyülekezet, közönség, ország, tömeg, város. □ Élete vidám, ártatlan; minden napja Apollo dicsérete s ünneplő emberek társasága. (Péterfy Jenő) || a. Olyan <öltözet, ruhadarab, tárgy>, amelyet ünnepen v. ünnepélyes alkalomkor viselnek. □ Borítsa ünneplő mirtusz fejünket. (Arany János) Ünneplő ruhájába öltözött az asszony, és elment az urasághoz. (Tömörkény István) Édesanyám felöltöztetett ünneplő ruhámba. (Kosztolányi Dezső)
  • II. főnév -t, -je [e]
  • 1. (ritka) Ünneplő személy. Az ünneplők vidám énekszóval vonultak végig az utcán.
  • 2. (kissé népies) Ünneplő ruha. Az egész család ünneplőbe öltözött. □ Anika hétköznapi ruhája hevert az asztalon … Az ünneplőjét vitte magával. (Mikszáth Kálmán) Anna … leengedi magáról a háziszoknyát, ünneplőt húz. (Gelléri Andor Endre)
  • ünneplős.