ÜLET [e] főnév -et, -e [ë, e] (
tájszó)
1. Ülep (1). (
szójárás)
Kinn az ület, nincs becsület: <olyan gyereket csúfolnak vele, akinek hátul a nadrágján nagy lyuk van>. □ A Laci gyerek
fut a szürkéjéhez. A kocsis ületen fogja, és feldobja a lóra. (Gárdonyi Géza)
- 2. <Nadrágon> az a rész, amelyen ülni szoktak. A gatya ülete.
- 3. (ritka) <Széken> ülőke.
- ületes.