ÜLÉSEZIK [ë] tárgyatlan ige -ek, -el [ë, ë]; -tem, -ett [e, ë]; -nék, -nél, -ne; -zen [e, ë], (gyak. -t ragos mértékhatározóval), (
választékos) ülésez [ë] (
hivatalos)
- 1. <Testület, közösség> egymás után több ülést (3) tart. A kongresszus egy hétig ülésezett. □ A Maksán tartott presbiteri ülés még ezen classicus köveken ülésezett. (Jókai Mór)
- 2. <Személy> több ülésen (3) részt vesz. Barátom nagyon sokat ülésezik.
- ülésezés; ülésezget; ülésező.