ÜLEP [e] főnév -et, -e [ë, e], (
népies) üllep (kissé
bizalmas,
szépítő, eufemisztikus kifejezésként)
- 1. A testnek az a része, amelyen ülünk; fenék, vkinek az alfele. Megrakja az ülepét; nagy ülepe van. □ Gyuró
oly kényesen szedé lábait, hogy azok minden emelésre ülepét érinték. (Vörösmarty Mihály) Nem dolgoznak. Vesznek, meg eladnak, azután egész nap ülnek az ülepükön. (Nagy Lajos)
- 2. A nadrágnak v. a gatyának az a része, amely ezt takarja. Kiszakadt a nadrágod ülepe. □ Az ország azért rendelte A sátoros ünnepet, Hogy akkor ne koptassátok Gyülésben az üllepet. (Jókai Mór)
- ülepű.