Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
ÜDVÖZÜLT melléknév és főnév, (régies) idvezült [ë v. e], (ritka) üdvezült [ë v. e]
I. melléknév -en [e]
1. (vallásügy) <Keresztények szóhasználatában:> olyan <személy>, aki halála után az üdvösség (1) részese lett. Üdvözült lelkek. □ Virtusinak leve bőv [= bő] jutalma. Az idvezűlt lelkek csendes nyugodalma. (Csokonai Vitéz Mihály) || a. (régies) Elhunyt, megboldogult. □ Tetőtül talpig ércbe öltözött Alak, hasonló idvezült atyádhoz, Termett eléjök. (Arany JánosShakespeare-fordítás) Idvezült nagyapámat Altnak hívták. (Jókai Mór)
2. (átvitt értelemben, régies, irodalmi nyelvben) Minden képzeletet felülmúlóan boldog <személy>. □ Kornél idvezültnek érezte magát Itt maradhat hát Bécsben. (Jókai Mór)
3. (átvitt értelemben, régies, irodalmi nyelvben) Az ilyen személyre jellemző, rá valló <érzelem>. □ Üdvözült gyönyörrel Lelkem ott ül szeme szép egében. (Vörösmarty Mihály)
II. főnév -et, -je [e, e] (rendsz. többes számban)
1. (vallásügy) Az üdvözültek: az üdvösség (1) birtokosai.