Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
ÜGYETLENSÉG főnév -et, -e [ë, e] (többes számban ritka)
1. Az ügyetlen (14) melléknévvel kifejezett tulajdonság; vmiben való gyakorlatlanság; esetlenség, alkalmatlanság, gyámoltalanság. Meglepő, nevetséges ügyetlenség; nagy ügyetlenséget mutat vmiben. Bájos ügyetlenséggel mozgott. Ilyen ügyetlenséggel nem boldogulsz az életben. || a. Vkinek, vminek ügyetlen (14) volta. Szidják ügyetlenségéért v. ügyetlenségét. Mulattak ügyetlenségén. □ Azután a járón halad a kormányos felé azon emberek ügyetlenségével, akik nem szoktak ilyen vékony úton járni. (Tömörkény István) || b. <Vmely alkotásban> gyakorlatlanságra valló sajátság, vonás, részlet. Sok ügyetlenség van a drámában.
2. Ügyetlen, tapasztalatlan, oktalan emberre valló, tőle eredő helytelen cselekvés, eljárás, magatartás, megnyilatkozás; ostobaság. Valami ügyetlenséget követett el. Hogy mondhattál ilyen ügyetlenséget?! □ Mind a hárman neki [estek a] csendőrnek annak aztán volt mit hallani "ügyetlenségről, esztelenségről stb." (Jókai Mór) Nem tudott beszélni a nőkkel Ilyenkor fülig pirult ügyetlenségén. (Kosztolányi Dezső)