Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Olyan <személy>, akinek nincs érzéke a célnak megfelelő, a cél megvalósítását elősegítő legalkalmasabb mozdulatok ötletes, gyors, hozzáértő elvégzéséhez, akiben nincs ügyesség; nem ügyes, gyámoltalan. Ügyetlen tornász; jószívű, de ügyetlen legény; mindenhez, mindenre v. mindenben ügyetlen. □ Így vézna, ügyetlen testi dologra Adtam fejem a bölcs tudományokra. (Arany János) Soványnak, ügyetlennek éreztem magam. (Gelléri Andor Endre)
2. Olyan <személy>, aki megfelelő gyakorlat, ill. képzés v. rátermettség híján a célnak meg nem felelően végzi munkáját. Ügyetlen asztalos, fogorvos, varrónő.
3. Olyan <személy>, akiből vmely helyzetben, adott körülmények közt a szükséges találékonyság, talpraesettség, eszesség hiányzik. Ügyetlen kereskedő, politikus. □ Nem volt ügyetlen a legény: tudá, Hogy kell bogárzó vén nő vagyonát Fölenni. (Arany JánosArisztophanész-fordítás) Szégyene, hogy olyan ügyetlen szamár volt, hogy elveszítette a kalapját. (Móricz Zsigmond)
4. Az ilyen személyre jellemző, hozzá tartozó, rá valló, tőle származó, vele kapcsolatos. Ügyetlen fogás, megoldás, ötlet; ügyetlen kéz, láb. Ügyetlenül vágta a fát. □ Elsiklik néha a hal A halásznak körme közől, Ha ügyetlen kézzel Kap utána az ostoba filkó. (Petőfi Sándor)
5. Nehezen kezelhető, a kényelmetlenség érzését keltő, esetlen, célszerűtlen, az ízlésnek, az ésszerűségnek meg nem felelő <eszköz>. Ügyetlen feljáró, szerkezet. □ Nem maradt egyéb műszer az országban, mint az a csodálatosan ügyetlen X-alakú ásó, mellyel a chinai földjét fel szokta turkálni. (Jókai Mór)
6. Nehézkességre, gyámoltalanságra valló, ezt kifejező. Ügyetlen magatartás, mozgás. □ [A táncolók] félszegen és ügyetlenül lejtettek. (Krúdy Gyula)
7. (régies) Tapintatlan (1). □ Ajándékot nem fogada el, ha ügyetlenül adták. (Vörösmarty Mihály)
ügyetlenke.