ÜZÉR főnév -t, -ek, -e [ë, e]
- 1. (sajtónyelvi, rosszalló) Meg nem engedett haszonnal dolgozó, a vevőt megkárosító kereskedő; üzleti spekulációval (2a, b) foglalkozó, abból élő, nyerészkedő személy. Árurejtegető, a piacon garázdálkodó üzér. Lelketlen üzérek drágították a gabonát.
- 2. (sajtónyelvi, rosszalló) Olyan áruk, értékek adásvételével foglalkozó személy, amelyeknek áruba bocsátását a törvény tiltja. Üzérektől vett aranyat, kábítószereket.
- 3. (elavult) Kereskedő (II). □ Kívánsz nagy nyereményt? ezt halld meg, üzér! (Arany János) Tegye ön azt, amit hasonló esetben egy ügyes üzér szokott tenni. (Jókai Mór)
- 4. jelzői használat(ban) (ritka, rosszalló) Haszonleső, kapzsi. Üzér kupec. □ A tudomány égi titkait üzér gondolatokkal fürkészte. (Jókai Mór) Meddő vert aranyat kinálgat E természettől elrugaszkodott kor Üzér szerelmi vásártérein. (Vajda János)
- Szóösszetétel(ek): 1. üzérszellem; 2. valutaüzér.
- üzéri; üzérség.