ÜZENET [e-e] főnév -et, -e [ë, e], (
népies) izenet [e-e]
Az üzen (1) igével kifejezett cselekvés eredménye; közvetítő személlyel v. más úton (pl. telefonon, rádión stb.) továbbított hír, esetleg felhívás, parancs.
Kedves, nyájas, örvendetes üzenet; →
szerkesztői üzenet(ek); üzenetet átad; üzenetet →
átvesz; üzenetet hagy vkinek; üzenetet hoz, juttat vkihez; üzenetet kap vkitől; vkinek üzenetét közvetíti; üzenetet küld, visz hozzá v.
neki; üzenettel (el)küld vkit vhová, vkihez. Telefonon küldött üzenet várta otthon. A rádió naponként közvetített üzeneteket az ipari vásárról. □ Kevély üzenettel a bősz Ali küldte. (Arany János) || a. (
átvitt értelemben) □ Már ránk szakadt a bús, vak este
A habok Az üzenetet egyre hozták
(Ady Endre) Szemembe gyűjtöm össze egy szelíd Távol csillag remegő sugarát. Billió mérföldekről jött e fény,
Egy régi üzenet, mely végre most Hozzám talált. (Tóth Árpád) || b. (
történettudomány) Az az eljárás, amellyel 1848 előtt a rendi tábla, gyak. vmely törvénycikk javaslatával együtt, élőszóval v. írásban közölte a főrendekkel végzéseit. || c. (
politika,
1945 előtt) A képviselőház és a főrendiház határozatainak egymással való közlése a két ház elnökének átirata útján.
- Szóösszetétel(ek): 1. üzenetközvetítés; üzenetküldés; üzenetszolgálat; üzenetváltás; üzenetvivő; 2. hadüzenet; rádióüzenet.