Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

ÜVÖLTŐ melléknév és főnév (hangutánzó)
  • I. melléknév
  • 1. Olyan <személy, állat, dolog>, aki, amely üvölt. Üvöltő dervis; üvöltő farkas, szél, sziréna, vihar. □ Bátran síkra kiszáll …. az üvöltő vészvihar [= pusztító szélvihar] ellen. (Arany János–Arisztophanész-fordítás) Üvöltő szélben sietve végighaladt egy-két főutcán. (Tolnai Lajos) || a. (átvitt értelemben) □ Nagy, kártékony, üvöltő gondok Őszvihara a csúnya sárba Virágimat lefújja, rázza. (Ady Endre)
  • 2. (rendsz. túlzó, rosszalló) Az üvöltés érzetét keltő, fülsértően erős <hang>. Üvöltő hang, beszéd.
  • II. főnév -t (ritka) Üvöltő személy. A üvöltők hirtelen elhallgattak.
  • üvöltős.