ÜDVÖZÜL tárgyatlan ige -t, -jön, (
régies) idvezül [ë v. e], (
ritka) üdvezül [ë v. e]
- 1. (vallásügy) <Keresztények szóhasználatában:> az üdvösségben (1) részesül, annak birtokosa lesz. □ [Mohamed] azt tanítá, hogy háromféle írott törvényt adott ki az Úr az embereknek mindenikében lehet üdvezűlni. (Mikes Kelemen) Ne üdvözűljek, hogyha nem igaz. (Madách Imre)
- 2. (átvitt értelemben, régies, irodalmi nyelvben) Minden képzeletet felülmúló rendsz. szerelmi boldogságban van része. □ Üdvezűlök, Hogyha kebled megcsókolhatom. (Petőfi Sándor) Igazi gyönyör volt-e és nem mámorital [= mámorító ital] káprázata, amitől idvezült? (Jókai Mór)
- Szólás(ok): ld. megtér.
- üdvözülés; üdvözülő.