ÜZEKEDIK [e-ë] tárgyatlan ige -ett, -tek [ë, e], -jék (-jen) [ë] (csak 3. személyben)
- 1. (népies) <Kérődzők nősténye> viselkedésével és jellegzetes külső jelekkel párzásra való készségét mutatja.
- 2. (tájszó) <Hím állat> párzásra gerjed. □ A bika
üzekedett, s a Kas Mihály tehenére ment, de a pásztor nem hagyta. (Móricz Zsigmond)
- 3. (tájszó) <Főleg háziállat> párosodik.
- Igekötős igék: beüzekedik; felüzekedik; megüzekedik.
- üzekedés; üzekedő.