ÜVEGHANG főnév (
zene)
<Vonós hangszereken> a húrnak nem leszorításával, hanem csak gyenge érintésével képzett, halk, magas, fuvolaszerű hang, harmonikus felhang.
A művész szép üveghangokat játszik. □ Egyszerre hallom, halk vékony üveghangok siramlanak elő [= sírnak fel]
szédítő magaslatokba kerengő tündéri páros hangok
Mintha [a hegedűs] jégcsapokon vonná végig a vonóját. (Gárdonyi Géza) || a. <Hárfán v. más húros, pengető hangszeren> a húr közepének gyönge érintésével megfelezett húr hangja.