ÜVÖLTÖZÉS főnév -t, -ek, -e [ë, e] (
hangutánzó)
Az üvöltöz igével kifejezett cselekvés, (hang)megnyilvánulás, az a tény, hogy vki, vmi üvöltöz; fülsértő ordítozás.
Dühös, fájdalmas üvöltözés; a kutyák üvöltözése. Ide hallatszik a farkasok üvöltözése. □ Völgyeken Üvöltözéssel búgtak a szelek. (Vörösmarty Mihály) || a. (
bizalmas,
túlzó,
rosszalló) Ilyen hangú, kellemetlen, durva kiabálás, ordítozás.
Az őrök üvöltözése a foglyokkal.