Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Olyan, aki, ami (vmibe) ütközik (15). Az egymásba ütköző hajók; ütköző csapatok; törvénybe ütköző cselekedet; ütköző előadások; ütköző bajusz. □ Ajkain, állán pelyhezni kezdett az ütköző férfijel. (Jókai Mór) Zavartan pödri ütköző bajuszát. (Tömörkény István)
2. (műszaki nyelv) Olyan, amibe ütközik vmi, ami az ütközés erejét felfogja. Ütköző felület.
II. főnév -t, -je [e]
1. (átvitt értelemben is) Általában az, ami vmely lökés, ütés elhárítására, felfogására, csillapítására való, alkalmas. Ez a kar állandóan löki a berendezés falát, így ütközőt kell eléje tenni. Az öcsém a családi perpatvarok ütközője.
2. <Sínpályán mozgó kocsik mindkét végén> általában gomba alakú, rugókon megtámasztott szerkezet, amely a vele összekapcsolt v. álló kocsihoz, tárgyhoz való erősebb ütközést mérsékeli, tompítja; lökhárító, lökéshárító. || a. (vasútügy) Ütközőbak.
3. (műszaki nyelv) A zárral szemben levő ajtófélfába v. a falba elmozdíthatatlanul beleerősített vas eszköz, amelynek nyílásába a zár nyelve illeszkedik. □ A feszített zár végre kipattant ütközőjéből. (Jókai Mór) || a. (műszaki nyelv) A lakatnak V alakú kampója, amely a lakat zárórészébe beleilleszkedik.
4. (asztalosipar) <Kétszárnyú ablakon, ajtón> függőleges léc, amely az egyikre szilárdan ráerősítve, a két szárny érintkezési vonalát fedi. □ A táblák rézből voltak s az ajtók keményfából, sarkaikon vas ütközőkkel. (Jókai Mór)
5. (műszaki nyelv) A kerékagy belül eső része.
6. (postaügy) <Automata telefonkészüléken> a számtárcsa 0 száma után elhelyezett kis kar, amely a tárcsát forgató ujjat feltartóztatja.