Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Általában olyan, aki, ami ül. || a. Olyan <élőlény>, amely vhol, vhova, vmire ül. → Karon ülő gyermek, csecsemő; a padokban ülő nebulók; vonaton ülő utas; fészkén ülő madár; az asztalhoz ülő vendégek; az ágyára ülő beteg. □ Az asztalfőn ülő asszony fején megrebbent a főkötő. (Kuncz Aladár) || b. (átvitt értelemben) Olyan <dolog, jelenség>, amely vhol vmilyen formában megjelenik, mutatkozik, helyet foglal. → Guggon ülő; guggon ülő bab, tök; a hegyen ülő köd; a lelkére ülő bánat. □ Talála monostort, Bakony egyik ormán, | Magas hegyen űlő régi barátfészket. (Arany János) A szemeim? nézett vérbe borult, künn ülő, nagy szemeivel Tarczali az én szemeim, leányom, jók. (Tolnai Lajos)
2. Üléssel (1) járó, ezzel kapcsolatos. Ülő életmód, foglalkozás.
II. főnév -t, -je [e]
1. (határozó nélkül régies) Az a <személy>, aki vhol ül. Kezet nyújtott a széken ülőnek. □ Horkanva szökött meg A dobogó hadi mén; de ülője hatalmasan ülte. (Vörösmarty Mihály) A kavargó, meg-megforduló szél süvöltve csapkodta a port a kocsiban ülők szeme közé. (Tolnai Lajos)
2. (ritka) Egyszerű alkalmatosság, amelyen ülni lehet; ülőke (1). || a. Az az állvány, amelyen madarak ülnek, kül. a tyúkólban rendsz. ferdén elhelyezett, létrához hasonló állvány, a baromfi éjszakai pihenő helye. A tyúkok felrepültek az ülőre. □ No hát, ha már mindenben a kakas dolgát utánzod, | miért nem hálsz az űlőn. (Arany JánosArisztophanész-fordítás) Menj és kergesd ülőre az aprómarhát. (Szigligeti Ede) Rózsika meg akarta még nézni lefekvés előtt kedves szárnyasait ülőre mentek-e rendben? (Kaffka Margit)