ÜLEDÉK [e] főnév -et, -e [ë, e]
Apró részecskékből álló anyag, amely vmely folyadékból rendsz. hosszabb, mozdulatlan állás közben kiválva, a folyadék tartójának, kül. vmely edénynek az aljára lerakódik, leülepedik.
A bor üledéke a borseprű. Párolás után maradt üledék. A csatornák üledékét trágyázásra használják. Vizeletének üledékét is megvizsgálták. □ Felhozott egy marékkal abból a rozsdaszínű üledékből, ami a
sajtár fenekén szokott maradni. (Jókai Mór) Fölolvad a szappan minden üledék nélkül. (Csengery Antal) || a. (
földtan) Nagyobb álló- v. folyóvíz fenekén, alján lerakódott anyag, amely a vízben eredetileg oldva volt, ill. amelyet a víz hordalékként magával szállított.
A folyók lerakott üledékei. Az agyag, a homok, a homokkő üledékek. □ Ez alkalommal az iszapba kell nyúlnunk, az üledéket akarjuk bemutatni. (Vas Gereben) || b. (
földtan) Olyan kőzet, amelynek anyaga a vízből v. a levegőből ülepedett le.
A különféle mállási folyamatok termékeinek lerakódásai üledékek. A kristályos palák üledékek. || c. (
kohászat) Lerakódás (2).
A kazán üledéke a kazánkő.
- Szóösszetétel(ek): üledékképződés; üledéksor.