Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Olyan, aki v. ami üget (12). Ügető ló; élénken ügető lovas. □ Szótalan egymással nagy utat menének, Hallgatva dobajját az ügető ménnek. (Arany János) Hová megy? kérdé a mester mellett ügető három kamasz. (Tolnai Lajos) || a. Az ügetésre jellemző, az ügetésben alkalmazott <járásmód>. Ügető lépésben. □ Három alak fut Elöl egy gyermek , utána egy nagy fenevad, egy medve, ügető, hánykódó futással. (Jókai Mór) Amott jön! A vén asszony mellett ügető léptekkel, épen most fordul be a faluba.. (Mikszáth Kálmán)
II. főnév -t, -je [e]
1. Ügetésre nevelt, idomított ló. Versenyistállójában három ügető is van. □ Két kis ügetője szinte röpülve perdül elénk a könnyű bricskával. (Bársony István) Korponai kapitány éppen ebben az időben hajtott be tizenhatmarkos ügetőin a városkába. (Krúdy Gyula)
2. (bizalmas) A versenyszerűen űzött ügetés lebonyolítására való pálya, terep. Kimegy a ügetőre. || a. (bizalmas) Az ezen a pályán lebonyolított verseny. Ügetőre jár. Az ügetőn bukott egy hajtó.
3. (ritka) Ügetés. □ A két lovas gyors ügetőben nekivágott a rétnek. (Herczeg Ferenc)