ÜDVÖZLÉS főnév -t, -ek, -e [ë, e], (
tájszó,
régies) idvezlés [ë v. e]
Az üdvözöl igével kifejezett cselekvés, megnyilatkozás; az a tény, hogy vki üdvözöl (vkit), ill. az a cselekvés, hogy vkit üdvözölnek: köszön(t)és; üdvözlő szavak, mozdulatok.
Baráti, barátságos, nyájas, szertartásos, szívélyes, ünnepélyes üdvözlés; a vendégek üdvözlése. A kölcsönös üdvözlések után a terembe vonultak. Barátjának üdvözlésére sietett. A vendég üdvözlésére a pályaudvaron megjelent a vezetőség. Megköszönte az üdvözlést. Nem fogadta rokonának az üdvözlését. □ Az idvezlések azon időben elmaradhatlanok voltak. (Kemény Zsigmond) || a. (
régies,
irodalmi nyelvben) Üdvözlet (12). □ Ura üdvözlését gyors paripán hozta. (Arany János)