Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

ÜDE [e] melléknév üdén, üdébb (választékos)
  • 1. Az egészséges, eleven, friss fiatalságot v. a szervezet fiatalos megújulását, frisseségét mutató s a természetes öregedés jeleitől mentes <emberi arcbőr, testrész, alak>. Üde gyermekarc. Egészen üde lett a bőre. □ Ideverődnek hozzám a nagy tükörből azok a derült, boldog, üde gyermekleányarcok. (Tolnai Lajos) Csak a nyaka nem üde már. (Justh Zsigmond) Jurisics … őt nézte, … szomjas szemmel szíva fel üde alakját. (Herczeg Ferenc) || a. A növekedés, virágzás, frisseség jeleit mutató <növény(zet)>. Üde rózsa; üde szirmok. □ Eltakarják üde lombok A sötét sirhalmokat. (Arany János)
  • 2. A frisseség, fiatalság és tisztaság benyomását keltő <jelenség, megnyilatkozás>. Üde báj, hang, mosoly, szín. □ Boldogságát … kedves üde mosolya beszédnél … meggyőzőbben mutatta. (Tolnai Lajos)
  • 3. Frisseségével, frissítő hatásával, tisztaságával kellemes hatású <természeti jelenség, főleg levegő, víz>. A hegyek üde levegője; a forrás üde vize. □ [Alföldi szekér] Hoztál-e pirosló új búzamagot? Mezők üde lelkét: friss széna-szagot? (Arany János) A faluból harangszó hallatszott kék egű, üde délelőttökön. (Kaffka Margit)
  • üdeség.