Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

ÜDÜL tárgyatlan ige -t, -jön
  • 1. (ritka) Betegségének, fáradalmának kipihenésére rendsz. vmely testileg, lelkileg felüdítő környezetben, pl. a természetben időzik. Vasárnaponként a hegyekben, a Dunán üdül; családi körben üdül. □ Februárban megsebesült, félévre szabadságolták, és Moszkvába küldték üdülni. (Karinthy Frigyes) || a. Szabadságidejét v. ennek egy részét vmely – rendsz. nem a lakóhelyén levő – nyugalmas, békés, kellemes környezetben, kül. üdülőben tölti, hogy kipihenje magát, s új erőt gyűjtsön; nyaral. Legjobb dolgozóink ez idén a Mátrában üdültek. Évente több százezer dolgozó megy üdülni a szakszervezeti üdülőkbe. Hol üdültél? A lengyel tengerparton üdült.
  • 2. (régies) Erőre, életre kap; magához tér, felfrissül; felgyógyul, felépül. □ Minden nép üdül, s folyton gyarapszik, amely nem hiszi, hogy műiparra teremtve nincs. (Kossuth Lajos) De, mint szomjas plánta zivatar szelére, Úgy üdült, úgy éledt Toldi e rossz hírre. (Arany János)
  • Igekötős igék: felüdül.
  • üdült; üdültet.