Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
ÚTON-ÚTFÉLEN [ë] határozószó, általános (népies, irodalmi nyelvben) úton-útfelen [e-ë]
1. Akárhol, mindenütt, ahol emberek megfordulnak; nagyon sok helyen; mindenfelé, széltében-hosszában. Úton-útfélen azt beszélik, hogy □ Kezében baltával lehet látni az utcán ezzel veregette le úton-útfélen a deszkakerítésekből kiálló vasszegeket. (Gyulai Pál) A vadállatok | bemerészkedtek a falvakba: hány élet hullott el úton-útfélen. (Babits Mihály)
2. (rosszalló) Ott is, ahol semmi szükség sincs rá. Úton-útfélen hangoztatta igazát. □ A török ágyúgolyó annyi már a várban, hogy úton-útfélen botlanak bele. (Gárdonyi Géza) Gyanúit úton-útfélen kikotyogta. (Nagy Lajos)