ÚTLEVÉL főnév
Az állampolgár személyazonosságát igazoló fényképes okmány, amely tulajdonosát feljogosítja a külföldre való utazásra.
Diplomáciai, kivándorló útlevél; →
kollektív útlevél; szolgálati útlevél; magyar útlevél; német útlevél; útlevelet kér, kap, vált; láttamoztatja útlevelét. Útlevele rendben van. □ Hosszú időbe telt
, amíg jegyese valahonnan útlevelet járt ki. (Kuncz Aladár) Belga útlevéllel utazott, de semmi esetre sem volt belga, inkább lehetett dél-amerikai. (Hunyady Sándor) || a. (
régies) <Hajdan bizonyos országokban> hivatalos okmány, amelyet belföldi utazáshoz kellett kiállíttatni.
- Szóösszetétel(ek): útlevél-hamisítás; útlevél-hosszabbítás; útlevélkényszer; útlevélkérelem; útlevél-kiállítás; útlevél-korlátozás; útlevél-láttamozás; útlevél-meghosszabbítás; útlevélosztály; útlevélügy; útlevélvizsgálat.