ÚSZKÁL [ú v. u] tárgyatlan ige -t, -jon
Huzamos ideig ide-oda úszik.
A gyerek egész nap a tóban úszkál. Hal úszkál a medencében. Légy úszkál a levesben. Falevél úszkál a víz színén. Könnyű felleg úszkál az égen. □ A lomb
Sárgán hullt a tó vizébe, Sárgán uszkál tűkörén most. (Tompa Mihály) Közelről látta a tengert. Gyümölcshulladékok, rossz cipők, halszálkák úszkáltak olajfoltos tükrén. (Kosztolányi Dezső) || a. (
átvitt értelemben) □ A lelke még úszkál tenger hiu vágyon. (Arany János) || b. <Levesben v. más híg ételben kevés szilárdabb anyag> lebegő állapotban ott van.
A levesben kevés tészta, egy-két szem rizs, borsó úszkált.
- Igekötős igék: átúszkál; beúszkál; elúszkál; felúszkál; kiúszkál; körülúszkál; leúszkál; odaúszkál; visszaúszkál.
- úszkálás; úszkálgat; úszkáló.