ÚRFELMUTATÁS [ë] főnév
<Katolikus vallási szertartásban> az a cselekvés, amelynek során a pap mise közben <a katolikus hit szerint> a Krisztus testévé változott kenyeret (ostyát), majd az ugyanúgy a Krisztus testévé változott bort (a kehelyben) felmutatja. □ Gyönyörű fiatal pap volt,
reszketett, és felemelte a megszentelt ostyát. Ájultan esett össze úrfelmutatás után. (Kaffka Margit) || a. Az az időpont <a mise közben>, amikor a pap ezt a cselekvést végzi. Úrfelmutatás előtt, után; úrfelmutatáskor.