ÚJESZTENDŐ [j-e] főnév (kissé
népies v.
választékos)
A naptári év első napja; újév.
Újesztendő napján fogadták fel régen a gazdasági cselédeket. Óborral köszöntjük az újesztendőt. □ Béres vagyok, béres, Béresnek szegődtem; Sej, itt az újesztendő, Jön a szekér értem. (népköltés) Újesztendőkor még nagyon hideg van. Csak akkor kezd uralkodni a téli Isten. (Móra Ferenc)
- újesztendei; újesztendős; újesztendőzik.