ÚJDONATÚJ [ú-ú v. u-u; t-ú] melléknév (régies, irodalmi nyelvben)
Teljesen új, vadonatúj. □ Aki jósló szavam első megviszi, annak Tiszta fehér köntöst és újdonat-új sarut [kell] adni. (Arany JánosArisztophanész-fordítás) Ott az újdonatúj fekete ruha rajta. (Mikszáth Kálmán) Egymást éri a sok újdonatúj nóta. (Tolnai Lajos)