ÚGYSEGÉLJEN [útysegéjjën v. útysegéljën] ige, mondatszó és főnév, (
ritka,
népies) uccsegéljen [uccsegéjjën]
- I. ige (ragozhatatlan) <Főleg néhány formálissá vált állandósult szókapcsolatban. A beszélők néha még érzik az "Isten engem úgy segéljen!" formulával való kapcsolatot.> <Állítás v. tagadás nyomósítására.> □ Mit hallok Andris? engem uccsegéljen! | Nem hittem volna, hogy ezt is megérjem. (Arany János)
- II. mondatszó
- 1. <Állítás v. tagadás nyomósítására.> □ [Zebulon] arra a végeredményre jutott, hogy
mégis csak inkább a bajuszt kell a késnek adni; mert az megint csak kinő; de a nyak, úgysegéljen, nem nő ki többet. (Jókai Mór) Nézze csak, Koczur bácsi, ráismerne-e erre a házra? A biz uccsegéljen a mi palotánk! (Jókai Mór)
- 2. <Ígéret, fogadkozás nyomósítására.> □ Egy év helyett, úgysegéljen, háromig fogok szolgálni. (Vas Gereben)
- 3. <Fenyegetés kifejezésére.> □ Úgysegéljen! nem kommendálnám, hogy papolni előmbe álljon. (Kemény Zsigmond)
- III. főnév -t, (-ek) [ë] (-je) [e] v. (-e) [e] Az úgysegéljen szó mint erős bizonygatás, fogadkozás jele, ill. az ezzel a szóval való bizonygatás, fogadkozás. □ Úgysegéljennel fogadá, hogy nem fog belenézni az iratokba. (Jókai Mór) Igazán? Igaz-e az! Megszabadították? semmi baj sincs? Mely kérdések mindegyikét a naptár minden szenteire esküdve bizonyítá Kampós uram; oly pazarul bánva az úgysegéljenekkel, mintha nagy rablásért vallatnák. (Jókai Mór) Mit csináljak?
Megtörjem a hűséget, amit hitvesemnek fogadtam "úgysegéljennel"? (Jókai Mór)