Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

ÖNGÓL
ÖNGÚNY
ÖNGYILKOS
ÖNGYILKOSJELÖLT
ÖNGYILKOSSÁG
ÖNGYÚJTÓ
ÖNGYULLADÁS
ÖNHATALMÚ
ÖNHIBA
ÖNHITT
ÖNHITTSÉG
ÖNIGAZOLÁS
ÖNIMÁDÁS
ÖNINDÍTÓ
ÖNINDUKCIÓ
ÖNISMERET
ÖNJÁRÓ
ÖNJELÖLT
ÖNJOGÚ
ÖNKÉNT

ÖNKÉNYES [ë] melléknév -en, -ebb [e, e]
  • 1. (ritka) Olyan <személy>, aki önkénye, saját önző, erőszakos akarata szerint cselekszik. Önkényes uralkodó, zsarnok.
  • 2. Ilyen személyre jellemző, reá valló <cselekedet, magatartás>. Önkényes eljárás(mód), intézkedés, rendelkezés. Önkényesen intézkedik. Önkényesen változtat a feltételeken. □ Ha valaki a maga mindenkori személyes ízlését veszi egyedülvaló sinórmértékül… elkerülhetetlenül önkényes s akaratos kívánságokat fog előterjeszteni. (Kölcsey Ferenc) önkényesség.