ÖMLENGÉS főnév -t, -ek, -e [ë, e] (gyak. gúnyos v. rosszalló)
Az ömleng (1) igével kifejezett cselekvés, megnyilatkozás; az a tény, hogy vki ömleng; lelkes, elragadtatott, érzelmes, bőbeszédű áradozás; túláradó, hosszas ömledezés. Költői, szerelmes, unalmas, üres ömlengés. Magukban nevettek lelkes ömlengésein. || a. Ennek eredménye: érzelmes bőbeszédűséggel mondott, áradozó beszéd, szavak. Ez csak ömlengés, igazi érzés nélkül. □ Kegyelmed egyedül rám vesztegeti ömlengéseit, pedig még itt más valaki is van. (Jókai Mór) Nem volt arra időnk, hogy ömlengésekkel édesítsük
szerelmünket. (Csiky Gergely)
ömlengéses; ömlengési; ömlengésű.