Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
ÖNKÉNTELEN [e-e] melléknév és határozószó, (kissé régies) önkénytelen
I. melléknév -ül, -ebb [e] Olyan <cselekedet, magatartás>, amely vkinek akarata, szándéka nélkül v. annak ellenére történik, következik be. Önkéntelen kézmozdulat. Önkéntelen mosoly futott át arcán. Önkéntelenül arra gondol az ember, hogy □ Minő földöntúli gyönyör az: az önkénytelen sugallattól átmelegülve dolgozni egy munkán. (Jókai Mór) Önkénytelenül megmutatta telt lábszárait, amelyeken piros gumiszalag feszült. (Krúdy Gyula) Későn ébredtek föl, összeölelkezve, önkénytelenül, álmukban. (Hunyady Sándor)
II. határozószó (kissé választékos) Önkéntelenül, önkéntelen módon. Önkéntelen felsikoltott. □ Önkénytelen eszünkbe tolul, mily kevesen ismerik nálunk Keményt. (Péterfy Jenő) Önkénytelen vitte ahhoz az átkozott kúthoz a lába. (Mikszáth Kálmán) Fut a bús gím, fedve vérrel. S nyomán a nyilas Hunor és Magyar | Önkénytelen is szebb tájakra tér el. (Tóth Árpád)
önkéntelenség.