ÖLTÖZÉK főnév -et, -e [ë, e] (
választékos)
Öltözet ruha.
Estélyi öltözék. Hiányos öltözékben szaladgál fel-alá: félig öltözötten sz. f. □ Zaj és kacaj közt fölemelkedik Most egy uracs kopottas öltözékben. (Reviczky Gyula) Szívemre szívtam a Zsuzsika arcának csodálatát,
s az ezzel járó
boldog érzést és különösen azt a paraszti tökéletes, sőt művészi öltözéket, amiben járt. (Móricz Zsigmond)
- Szóösszetétel(ek): öltözékhiba.
- öltözékű.