ÖSSZEÜTŐDIK tárgyatlan ige
<Két v. több dolog> egymásba, egymáshoz ütődik (véletlenül, v. úgy, hogy vki összeüti).
Fejük összeütődött. Az üvegek összeütődtek. □ A kocsikerék
megbillenve, a
hintón akkorát vetett, hogy a két jó barát összeütődött. (Vas Gereben)
- összeütődés; összeütődő; összeütődött.