ÖSSZEFEKTET tárgyas ige
<Két v. több személyt v. tárgyat> egy helyre egymás mellé fektet; úgy fekteti őket, hogy együtt legyenek.
Összefekteti a gyerekeket egy ágyba. □ Megmondtam én mingyárt az éjjel, hogy nem szabad a papot összefektetni az asszonnyal
(Mikszáth Kálmán)
- összefektetés; összefektetett; összefektethető; összefektető.